Vissza a bloghoz
Eredeti Post

-Ági
Cím: nekem akkor vagy a legjobb, hamár mindenkinek rossz vagy
09.23.09 2:49 pm
A ' 70 -es évek végén már a margón voltunk, a társadalom jobbik része meg csak nézett ránk, mintha kísérteteket látna. Rosszak vagytok, mondták, és tényleg: lelkesen rosszalkodtunk. Mi voltunk a diktatúra rosszabik énje, miközben a többiek majd beleszakadtak a legvidámabb barakk szolgáltatásainak élvezésébe.
Ezt az életérzést próbáltuk megcsípni az " Annál jobb itt, minél rosszabb" szövegében, vagy az "Olé olá" idevágó strófájában. Ja meg minden egye Konroll Csoport-os foglalkozásban és dalban.

" Csináld, csináld, csináld, csináld, csináld úgy, hogy rossz legyen - nekik!"

A Tilosban a nagyszerű és szépséges József Attila verseket szavalja Berek Kati. " Az én vezérem belsőmből vezérel".
Sebőék megzenésítésében szólnak a dalok, és erről eszembe jut - nem mintha valaha elfeledhetném - a gyermekkori indulás. A "Játszani is engedd!" című lemez, 1970-ből. (Párhuzamosan még számosan futottak, a Vízöntő-től kezdve sorolhatnám).

Most, hogy Sebőéket hallgatom, hirtelen rájövök, mennyire hasonló élmény ( zeneileg, hangulatilag), mint a Velvet Underground. Biztos már mások is megjegyezték, de engem, most nagyon földhöz vág. A Flóra vers. "Ő a mezőn a harmatosság,. kétes létben a bizonyosság,. lábai kígyóim tapossák, ... Ő az okmány, kivel a kellem. a porráomlás ellen, a szellem ...".
Hátborzongató volt, és én épp gimnazista voltam, 72-ben, mikor eljöttek Sebőék, a kislányszerű Sebestyén Mártával a Madách Imre gimibe, és a "Díszteremben" egy dalestet adtak. Ezután jött minden, a 25. színház, Cseh Tamás - hogy ismét a Kontroll Csoport genaeológiához visszakanyarodjak. Azaz az eredethez, ahhoz, hogy milyen tanulási, tapasztalási folyamatokon át jutottam el a nyivánosság előtti bátorsághoz, énekléshez. "Persze", Csabával, Hajnóczyval egy osztályba is jártam. Csaba a rossz kisfiúk egyike volt, hosszú, loboncos haj, ami azért akkoriban nem hozott többlet pontokat a tanári kar szemében. Már sok helyütt elmondtam, mostanság a korabeli diktatúrát és a mai állapotokat önkényesen összemosóknak okulásul, azaz a mai hamis próféták ellenében azt a sztorit, amiben az egyik osztálytársunknak ( az azóta szem elől vesztett "Coli" -nak) hosszú haját osztályfőnökünk, miként egy cirkuszi mutatványos,se szó se beszéd, az egyi ofő órán levágta. És nem volt apelláta. Azt hiszem, ekkor kezdődött az ellenálló énem kibábozódása. Mikor a kedves Colit az osztályfőnök a padból kiszólította, s a katedra előtti székre ültette, aztán egy hatalmas ollót előkapva, üdvözült szadista pofával belenyisszantott a hajába. Coli egyébként Che Guevara fan volt, visszamenőleg nézve már látszik, hogy neki is megvolt a szexepilje - dehát fiatalon az ember osztogatásnak látta a fosztogatást is, ha egy karizmatikus haverja is úgy látta, láttatta. Che is egy szadista állat volt, mint utóbb kiderült, és, szintén karizmata. Azóta olvastam a levelezését - hát, kész voltam a sok karizmataságtól, a forradalom exportálásától, a prágai állszakállas, szőkeparókás szállodai rejtőzködéstől, az afrikai akciózásakor hallatott sirámaitól, mikor csapatai egy szép napon ( kis gerilla csapatot tessék képzeni)az ellenséghez átálltak. A legdurvább, mikor azt írja, hogy kimegy cukornádat vágni ( szolgálati kocsi vitte az ültetvényekre), mert ő ilyen eccerű ember, sőt még annál is eccerűbb, akinek nincs szüksége pénzre ( szolgálati villában lakott, személyzettel,ahová élelmiszer beszállítók hozták neki naponta friss tojást, tejet, szivart, etc). Ugyanis a diktátor ( Castro) jobb keze volt, csak túlontúl rákapott a hatalom erotikus zónáinak matatására.
15 éves Coli osztálytársam hajának levágásakor valami megvilágosodott bennem : van valami, amitől még apám és anyám sem tud megvédeni, a hatalom hatalmától, a hatalom megalázó mindenhatóságától, attól a kiszolgáltatottságtól és megalázottságtól, hogy némán végig kelljen néznem a mások megalázását. Fellázadtunk: ofőnket sikerült tanulói-szülői, aza polgári engedetlenséggel eltávolíttatni az osztályból.
De, Colival valami történt, mintha csak a napilapok hülye giccs-glosszáiban lett volna a története megírva: egyszer csak nem jött többé. Kimaradt "önként" az iskolából.
Che vékonyka naplóját még évekig őrizgettem, valahogy nem esett le a tantusz, ahogy abban a korban mondani szoktuk pestiesen. Érdekes fejtörő lett volna, ha idejekorán elgondolkodom rajta: Che a kommunizmusnak kedves volt - az osztályfőnököm szintén kedves volt a kommunizmusnak, Che Colinak fontos volt - nekem szintén, az osztályfőnök Colinak, Che-nek, nekem szintén rossz volt... (Sosem volt türelmem a matekhoz, későbbiekben sem a logikai stúdiumokhoz.) Ebből is látható, hogy nem volt könnyű az ember kölykének eligazodnia a szocializmusban.
A cigi olcsó volt, úgyhogy 14 évesen már mindenki bagózótt, a klotyón a suliban, a szünetben az Almási Téren, a pinceklubban, ahol egyébként meg Dévényi Ádámot először láttam, hallottam.
Visszatérve a Kontroll Csoport kezdeteire: Csaba gitározott, egyszál-gitárral énekelt saját dalokat is már 15 évesen. Aztán 16-17 évesen, nyáriszünetben elindult autóstoppal Angliába. Mindenkinek leesett az álla, mikor visszajött, és az agymenéseket ( punk zene) beimportálta.
Ekkor már az angol órán Zsuzsa néni bevágatott velünk egy tucat Bob Dylant " where have you been my blue eyed son, where have you been my darling young one " az angol nyelvtanra különös tekintettel, valamint a Rolling Stonestől az azóta is feledhetetlen
" i see a red door ... " kezdetűt, a számolhatatlan korabeli brit pop-rockkal egyetemben. ( Ja meg a high land-ről és a low land-ről szóló skót dalokat)
Akkoriban , by the way, táncházba jártunk, nem csak magyarra egyébként, én görög táncházba is jártam. A suliban az ének tanárom, Laci bácsi mindenkit, aki nem volt süket, kötelező jelleggel énekkarra járatott - négy éven át! Én mezzo voltam, és nagyon bírtam az együtt több-szólamúzást. Ez azért rendes kiképzés volt a Kontroll előtt, sőt, a közeljövőben ( ami innen a távoli múlt) a tanítóképző kórusába is jártam. Nade a távoli múltban ( innen is onnan is az egyre távolibban) a Soporon úti általános iskolában is karénekes voltam. Na, arról majd egyszer külön mesélek, mennyi mozgalmi dalt tudok és annak is leginkább az alt szólamát. A legjobban "Az amúri partizánok dalát" szerettem, meg az ifjúgárditák dalát: " elől járunk a harcban, és bátran támadunk, vagyunk az ifjú gárda, kegyelmet nem adunk, az osztályháborúra a gárda készen áll, nem rettent minket vissza, statárium halál..." - úgyhogy, látható, hogy a gárda lét már 1917-19 óta meg van alapozva. " Hatott rám sok ideológija" - ahogy a jó Fe. Lugossy Laca mondta.
Gimiben 100 népdalt kellett bevágnunk, úgyhogy még ma is ugyanabban a sorrendben jut eszembe: "Hull a szilva a fáról,... Osztopáni malomárok hajaha..."
Gimi után én nem, de Csaba tovább tanult, Zeneművészeti Főiskola zenetudományi szakán. Egy ídőre elszakadtunk egymástól, nekem jöttek a melók, hogy aztán, egy-két hónap múltával mindet oda is hagyja: Lapkiadó Vállalt, újságkihordás, filmgyári gyártás előkészítés, és aztán jött Kistamás Laci és a Mosolygó művházban Óbudán az amatőr színjátszó mozgalom. Ekkor újra találkoztam Csabával, azaz ő vitt el a Mosolygóba. Ottan megint csak egy fordulatot vett az életem: az amatőr színház radikálisaival ismerkedtem meg hamarost, a kommunában élő Orfeo színházasokkal, miközben Csaba megpróbálta belémplántálni az összhangzattan alapjait. Közben jöttek a sorsfordító zenék tanulmányozásával járó élmények, Alban Berg, Stockhausen, Ligeti, Eötvös, Kurtág, középkori angol zenék, az első fenn maradt dal a görögöktől, a "ranja fiiga taxa faa mariiina gamina fa" a három éves kis Mozart-tól. Jól beindult a zenei képzésem. Végül a " Kősziklán felfutó csokros liliom szál..." kezdetű népdallal felvettek a Tanítóképző Főiskolára, ének- népművelés szakra, ahol a hároméves képzést félév alatt lezavartam. Úgyszintén Kistamás Laci, akivel együtt léptünk be és ki az intézményből. Itt egyébként bombasztikus magyar tanárnőm volt (Ági néni), aki az akkor menő nyelvfilozófiai trendekbe is bevezetett, a strukturalizmus és egyebek lazították, nyitogatták szorongó kis lelkemet, elsősorban az elbűvölő című és gondolatmenetű " A mese Morfológiája" című Propp opus.
Ám, mint derült égből a villámcsapás, megismerkedtem, immár mint képesítés nélküli
( napközis) tan'tónéni, Csányi Attilával, rajta keresztül az akkorra már hazánkat elhagyott stjóby( ma: St.Auby) tamás írásaival
http://www.artpool.hu/boglar/1973/730624e_sze.html

Utána Hámos Gusztin keresztül a magyar művészeti undergroundban dolgozók további szorgos hadával sikerült találkoznom, ( Erdély Miklóssal -Maurer Dórával, Indigó csoportal és visszamenőleg a Bogláriak munkáival, Mauvalamint a Baader - Meinhoff csoport, azaz a RAF történetével.)
Akkor még nekem ez is olyan faszán kerektelen volt, mára is csak '68-évfordulója óta kerekebb,mint valaha.
Vajda Mihály - a Gödörben, 2008-ban, a "Mi közöm nekem '68-hoz" akciósorozatainak egyikében - a szememet azért sikeresen felnyitotta.
A '68-as nemzedék ( Németországban) volt A Háború Utáni Nagy Német Kuss első provokálója. Az ő "lázadásuk" adott lökést az össztársadalmi múltfeldolgozási folyamatoknak, amik elvezettek, többek közt, a Berlini fal lerombolásához. ( a "többek közt" nagyon fontos!) Elsőül Böll legitimálta számomra (meg a Gusztihoz fűző szerelem) a RAF-ot, lásd a "Katarina Blumm elveszett tisztessége" című Böll opust.
Hámos Guszti, St.Auby a nyolcvanas évek Kontroll Csoportját már nem élte meg - nem haltak meg, hálisten, de elhagyták az országot. Viszont az ő szellemük is ott (itt) kísértett minden iparkodásunkban. St.Auby, megint csak hálistennek, visszajött, Hámos Guszti Berlinben él és dolgozik azóta is, most épp a Balaton projekten, amiről hamarosan , remélem, hallani fogunk. A német-német-Balaton jelenséget dokumentáló Forgách Péter film kapcsán. Jön, jön, jön!


Többi hozzászólás


Hozzáadás
Neved


Hozzászólások