Eredeti Post

-Ági
Cím: Micsoda idő, micsoda ócska idő...
01.08.10 11:02 pm
Vannak napok, amik csak arra jók, hogy minelőbb véget érjenek. Múljanak el! A reggeli erőfeszítések szétmállanak, a szobában elviselhetetlen a beszivárgó szivárgó szürkeség. Akkor inkább kirohanni a szélbe, esőbe, latyakba, sárba. Becsukta a könyvet. Arra a pillanatra gondolt, mikor majd minden jövő semmivé lesz, amikor csak a múlt lesz látható: a befejezett múlt. Mint egy térkép tárul elé az élete, többé már változtathatatlanul. S hiába az asztal, a szoba, a ház, a város, az ország, a földrész, a Föld, s körötte a távolra, végtelen messzire nyúló Univerzum, az a térkép sosem lesz már sem nagyobb, sem más, mint ahogy ott fekszik előtte. Minden eleme helyére került. Többé már semmi sem változik, nem mozdul. A jelen utolsó pillére, a térképre vetülő pillantása is felfoghatatlan csobbanással a múlt mélységes kútjába hull.
- Aztán nem az autók elé ugrani – nézett vissza tükörképére.
- Ugyan … - legyintett. Kabátját szorosan magára ölelve kilépett a fénytelen fénybe. Tél volt. Hideg. Esőáztatta. Az új év nyolcadik napja.


Comments




Szólj hozzá!
Vissza a Bloghoz