Eredeti Post

-Ági
Cím: nemecsek
02.05.10 12:11 pm
…első osztályú vidéki srác, amilyet csak a moziba’ látsz


A Bahia kiadó előzménye a Ráday utcai egyetemi klub volt. Mi Mesterházy Ernőt tudtuk a klubvezetőnek, neki volt a mindenese Bognár Attila, aki ma az A38 társtulajdonosa.
Mindketten szerették a zenénket, hiszen maguk is a koncertjeinken nőttek fel, mint annyian. Elsők közt adtak helyet heti rendszerességgel a '80-as évek zenei undergroundjának, és elsők közt tudtak a szocializmusban úgy működtetni egy klubot, hogy az anyagilag, az államtól független lehessen. Ezzel megteremtettek egy olyan anyagi bázist, amiből a zenekarokat, elsőként szintén abban az időben, a korszakban egyedül állóan jól meg tudták fizetni.
A "Ráday"-ban léptünk fel évekig számosan, a klub vezetői lelkesen gyártották és ragasztották a plakátjainkat, s szintén csak nem egyedülállóan évekig próba helyet is biztosítottak, elsősorban az EURÓPA KIADÓ zenekarnak. Nélkülük, csak úgy, mint a Bercsényi, valamint a Lágymányosi közösség ház nélkül, nem élt volna túl sem az EURÓPA KIADÓ, sem a BALATON, sem az Ági és Fiúk, a Sziámi, az ef.Zámbó Happy Dead Band, a Milleniumi Földalatti Vasút, a Balkan FouTourist zenekar, és sorolhatnám. És, nem tudott volna "felnőni" az új hullámos, később alternatív zenei generáció, pl.: a 2. Műsor, a Szex-e-Pil, etc. Abban a korszakban a Ráday klub volt számunkra a legmenőbb, a leginkább közönség-, és zenész barátibb klub. Persze, nem volt ott sem minden, mindig kifogástalan.

A Bahia Kiadó megalakulását én a NAP-NAP fesztivál 1991-es rendszerváltós, 10 éves Kontroll Csoport koncertjének bakelit lemez kiadásától számítom. Ezután a létrejött kiadó adtak kis sorra az addig a cenzúra miatt kiadatlan hazai zenekarokat, akik a rendszerváltásig csak szamizdatban, azaz másolással terjedtek.
Gyakorlatilag a Bahia Kiadó tartotta életben, hosszú ideig, a volt zenei undergroundot, felmenedzselve egyben az alternatív szcénát, a Másfél, a Kispál és a Borz, a Kiscsillag, Quimby, a PUF, stb, zenekarokat, az, immár piaci működéshez teremtve infrastruktúrát koncertek szervezésével, a szigetes Bahia helyszín létrehozásával, a Bahia üzlethálózatban és nagykereskedésben való terjesztéssel. Mesterházy Ernő kilépésével azonban elkezdődött a kiadó hanyatlása, mely tendencia az elmúlt években bekövetkezett csődben tetőzött.


Sokat köszönhet a hazai zenei élet a Bahia Kiadónak, ezt annak ellenére mondom, hogy olykor a durva szóváltásokig is elfajultak a konfliktusok számos zenekar és a kiadó között, elsősorban a rossz kommunikáció okán.

Ezek a konfliktusok nem akadályozták meg Mesterházy Ernőt abban, hogy engem és többeket is " kisegítsen", vissza soha nem térítendő, igaz, nem túl nagy összegekkel. Volt olyan zenésztársunk, akinek például lakhatást biztosított egy jó időre. Nem kért érte ellenszolgáltatást, még csak szeretni sem kellett érte, sőt: az sem érdekelte, ha, olykor nyíltan utáltuk. Legtöbbször a háta mögött „kritizáltuk”. Szemtől szembe kellett volna, de mire ez kiderült, már nem futottunk össze sehol, azaz, gyakorlatilag soha nem találkoztunk. Elváltak a volt underground zenészeinek és Ernőnek az útjai.
Utoljára akkor kértem és kaptam Mesterházy Ernőtől segítséget, mikor Menyhárt Jenő elhagyta az országot.
A Kontroll Csoportot, valamint a kezdeti Sziámi (- Sziámit) követő időszakban egy megalázóan reménytelennek tűnő egzisztenciális helyzetbe kerültem és vegetáltam. Gyakorlatilag Ernő ő volt az egyetlen, akihez segítségért fordulni mertem, és tudtam, a családomat nem akartam azzal terhelni, hogy aggódjanak miattam. Ernő volt az egyetlen ember körülöttem, aki már akkor megengedhette magának, hogy adjon. Úgy éretem, aki meg is engedhette és szóba is állt velünk, velem. Nem sokat kértem, de tőle a túléléshez, a reményhez elegendő, vissza soha nem térítendő támogatásokat kaptam. Alapvetően egy jószívű, mondhatni első osztályú vidéki srác volt, elviselhetetlenül nagy arccal a rossz pillanataiban Egyszer sikerült megfűznöm őt egy szubkultúrát feltáró könyv megfinanszírozására, ő jóhiszeműen előleget is adott, - de a könyv sosem született meg. Úgyhogy, tartozom 30 000 HUF- fal Ernőnek, a rendszerváltás idejének árfolyamában.
Az emberek egy része hajlamos megfeledkezni a saját mulasztásairól. Sajnálom, hogy én sem voltam ez alól kivétel.










Comments




Szólj hozzá!
Vissza a Bloghoz